28.5 km, n/a
Bükkösd először az 1333-34-beli pápai tizedjegyzékben szerepel, mint plébániával rendelkező település. A fehérvári káptalanhoz, majd az esztergomi érsekséghez tartozott. A falu a török időkben elnéptelenedett. 1746 körül kezdett újra benépesülni németekkel a környékről ideköltöző magyarokkal. A XVIII. századtól Horváth Dániel, a Petrovszky, majd a Jeszenszky család volt a földesura. 1835-ben mezővárosi rangot kapott. A faluban még láthatók helyenként a régi német és magyar paraszti építkezés jegyeit magukon viselő házak. A község római katolikus temploma 1792-ben épült. A templom közelében áll az 1786-ban épült egyemeletes, elegáns homlokzatú, késő barokk stílusú kastély, melyet szép védett park vesz körül. A kastély előtt a Bükkösdi-víz hídján két, 1800-ban készült barokk szobor áll. A Bükkösdi Ökopark 2013 őszétől várja látogatóit, jelmondata: szállás, kikapcsolódás, természet.
Helesfa külterülete a Nádassy-telep. A XVIII. században épült a Nádassyak kastélya, amelyet egy 20 holdas park vesz körül. Itt sétálva számos ritkasággal találkozhat az ide látogató. A kastély ma a megyei közgyűlés által fenntartott szociális otthon.
Dinnyeberki község neve arra utal, hogy hajdan dinnyetermő hely, valamint itt berkes, mocsaras rész húzódott. A mai lakók a legnagyobb vízfolyást Malom-ároknak nevezik, aminek az Árpád-kori neve Gyűrű. Ebből ered a Gyűrűfű helységmegjelölés, amely ökofaluként működik a közelben.
A dinnyeberki fennsíkon északra haladva, jobbkézről becsatlakozik a sárga négyzet jelzés és velünk együtt halad Kisibafáig. A közös szakasz a Régi Postaúttal esik egybe, amely Kaposvárt és Pécset kötötte össze a 18. században (”Alsó Kaposi Út”). Ezen a szakaszon fekszik az egykori, mára elnéptelenedett Korpád, amely ma egyetlen tanyagazdaságot jelent, és múltra csak két ép (az egyik 1844-ből származik) és egy töredékes kőfeszület emlékeztet.
Az elnéptelenedett Kisibafa ma egyetlen lakott ház. Az egykori település főutcájának déli végén, a jelzett turistaúthoz eléggé közel még áll egy 1925-ös kőfeszület.
Ibafa első okleveles említése 1425-ből való. Szigetvár eleste után elnéptelenedett. Az 1700-as évek közepén horvátok, majd németek települtek a faluba. A ma is álló katolikus templomot 1865-ben építették. A falu hírnevét e templom plébánosának köszönheti, aki fapipájával tette Ibafa nevét közismerté. A hagyomány szerint Hangai (Schreier) Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt a falu plébánosa, nagyon szeretett pipázni. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz István újságírónak a mondóka megírásához, mely már az 1900-as évek elején iskolás könyvekben szerepelt, mint nyelvtörő.
Az Almamelléki Erdei Vasút a Zselic dombjai között működik, egyike a hazai 600 mm nyomtávú személyszállító kisvasutaknak. Almamellék és Sasrét között közlekedik. A pálya széles, szép panorámájú völgyön halad, 6 km hosszban. A kiinduló állomáson erdészeti és kisvasúti kiállítás tekinthető meg. Sasréten az erdei iskola, az ősbükkös és végül a vadászkastély előtt elhaladva érkezünk meg a végállomásra.
Almamellékről az első írásos emlék 1492-ből származik. Alma megnevezése 1275-ből az Almás-patakra utal, s e patak neve már 1009-ben, a pécsi püspökség alapító oklevelében szerepel. Az egyedüli település az Almás-patak völgyében, amely a török megszállás után fennmaradt. Mai területén egykor 12 lakott és adózó falu volt.
Almamelléktől Kisbőszénfáig az egykori Kaposvár–Szigetvár-vasútvonal töltésén haladunk. A MÁV kaposvári állomásától induló 52,6 km hosszú vasútvonal Szigetváron csatlakozott a Pécs-Barcsi Vasúttársaság vonalához. A kisebb részben dombvidéki jellegű vasút kevés földmunkával épült, jelentősebb töltésépítésre Almamellék és Bőszénfa állomások között volt szükség. A nagyobb részben az Almás-patak völgyében futó vonalat 1900. november 9-én adták át a forgalomnak. A vasútvonalon 1976. december 31-én ment el az utolsó személyvonat. 1977 nyarán a vasútvonal Almamellék állomásán forgatták Zsombolyai János Kihajolni veszélyes! című filmjét. A vágányokat a filmforgatás után szedték fel.
Terecseny 1183-ban már szerepel egy oklevélben, mint kisnemesi birtok Terecső néven. 1760 körül egy csárda épült itt Aligvár néven. Ma néhány család lakja, a többi ház üdülőként funkcionál.
Bőszénfától délkeletre terül el a Farkaslaki-erdő Természetvédelmi Terület, ahol kora tavasszal tömegesen virágzik a fokozottan védett kakasmandikó. Ezt a volt vasúti töltést követve a piros kereszt jelzésen tudjuk megközelíteni.
