25 km, n/a
A még Baranya megyéhez tartozó Antalszállás után Bőszénfa az első somogyi település a túra útvonalán. Árpád-kori település, azoknak a falvaknak egyike, amelyeket még Szent István király adományozott a Pannonhalmi Bencés Főapátságnak. Középkori neve Bajszinfalva volt. Bőszénfa címere liliomot és hármas zöld halmon lépdelő arany szarvast ábrázol. A hármas halom a zselici dombos tájra, a liliom a település első uraira, a Győr nembeli Dersffyekre utal. A szarvas a magyarság egyik totemállata, amely a környéken páratlanul szép állományokban él.
A 67-es főútról lekanyarodva érjük el a Kaposvári Egyetem Vadgazdálkodási Tájközpontját, ami a legnagyobb magyarországi szarvasfarm, a különféle vadfajok simogatása mellett akár természetes élőhelyeiken is megfigyelhetünk gím-, dám- és szikaszarvasokat, őzeket, vaddisznókat. A vadállomány természetes körülmények között, szabadban, de a takarmányt emberek által kipótolva szaporodik.
Több kilométernyi aszfaltkoptatás után, Szenttamás hajdani középkori község területénél érünk be a Zselici Tájvédelmi Körzetbe. A 10.500 hektáros területet 1976-ban alakították ki, ebből 140 ha szigorúan védett. Túlnyomó részét erdő borítja, legjellemzőbb társulása a gyertyános-tölgyes. Az északi kitettségű völgyoldalakon gyakoriak a szubmontán bükkösök is, melyek közé ezüsthárs elegyedik. A gyepszinten helyenként tömeges a szúrós és lónyelvű csodabogyó, valamint a pirítógyökér. A patakokat többfelé égerligetek, másutt tölgy-kőris-szil ligetek kísérik. A kiirtott erdők helyén kaszálók találhatók, bennük ritka orchideafajok is élnek (pl. agárkosbor, mocsári kosbor).
A gerincre felérve, Lencsésnél érjük a Kaposvár központjától Szigetvárig vezető Régi Postakocsi-utat, amely már az I. katonai felmérés térképén (1763-87) is nyomon követhető. Ez az egykori országút már több mint egy évszázada szerepét vesztette, mióta kiépült a 67-es út. Abban a korban ésszerű megoldás volt a Zselic domborzatának jellegzetessége alapján vízválasztókon vezetni a nyomvonalat. A legenda szerint egy halálra ítélt betyár azzal váltotta meg a szabadságát a "kaposi" szolgabírónál, hogy ki tudta jelölni a postakocsival egész évben járható, legrövidebb út nyomvonalát. Akárhogy is történt, a 36 kilométeres útvonal kijelölése a lehető legjobban sikerült. Kaposvárról indulva a Kapos völgyéhez képest 150 méterrel magasabban húzódó vízválasztóra kapaszkodott fel 5 km-en át, majd mintegy 10 kilométert ezen a szinten tett meg az erdőben. A Lencsés-tetőtől folyamatosan ereszkedett le Kishárságyon keresztül, Hárságyot és Antalfalut érintve a már síkságon fekvő Basalig és onnan tovább Szigetváron a mai 6-os útig. A sík vidékeken is alig észrevehető vízválasztón haladt, hidakat sehol sem kellett építeni.
Az erdészeti műútra váltva érjük el a ropolyi erdőrezervátumot. Magterülete 58 ha, szintén erdős védőzónája 174 ha területű. A szubmontán ezüsthársas-bükkös és az illír gyertyános-tölgyesek egészséges, jól megújuló állománya géntartalékként értékes. Az erdők nincsenek magukra hagyva; az erdők esztétikai értékét fokozza a cserjeszintet kordában tartó állandó tisztító vágás valamint a gyomfajok kis száma és alacsony állománysűrűsége. Ezután egy fedett pihenőnél hagyjuk el a Régi Postakocsi-utat.
A következő bélyegzőhelyet a Ropolyi Vadászháznál találjuk. Egy dombháttal nyugatabbra a Ropoly nevű határrészen X-XIII. századi földvár létezett, ami annak idején a legbelső gyepű-sáv kulcsfontosságú erőssége volt. A zselici erdő völgyében állt egykor a Monoszló nemzetségbéli Rupuliak ősi fészke a Villa Rupul. Az Árpád-kori új okmánytár 1230-ban már faluként említi, ekkor már temploma, papja volt. 1691-ben a törökök kivonulása után Kaposvár várához tartozó birtok volt, majd a galántai Eszterháziak bírták.
A vadászháztól délre húzódó völgy oldalában található az Olasztemető. Az első világháborúban a frontra küldött férfi munkaerőt részben hadifoglyokkal pótolták; ezen a vidéken fakitermeléssel foglalkoztak. A foglyok közül sokan áldozatul estek a maláriának. Jellemző az embertelen viszonyokra, hogy Olaszországban ezeket a súlyos betegségben szenvedő embereket is besorozták és a frontra küldték: a fertőzést csak magukban hozhatták a melegebb éghajlatú Itáliából, mivel ezen a vidéken nem lehetett elkapni, itt soha nem éltek maláriaszúnyogok. Az akkori hírlapok tanúsága szerint az "elhúnyt vitézeket katonai tiszteletadás mellett temették el". Jóleső érzés, hogy a lovagiasság az ellenséggel szemben és az emberi tisztesség akkor mindennapjaink magától értetődő része volt.
Nem esik ugyan útba, de a kék jelzésen továbbhaladva érhetünk a Zselici Csillagparkhoz. A Zselici Tájvédelmi Körzet 2009-ben elnyerte a Nemzetközi Csillagoségbolt-park címet. 2015-ben adták át a csillagvizsgálót, amely planetáriummal és kupolával is rendelkezik, távcsöves bemutatók, tájékoztató előadások látogatható nappal vagy éjszaka. Innen 1 km-re a Hotel Kardosfához érhetünk, ahol étterem és szálloda található.
A Ropolyi-árok völgyében haladt egykor a ropolyi gazdasági vasút Kaposvár és a Zselicben található Ropolyi-erdő között. 1918-tól 1929-ig működött. Az építkezés már az első világháború előtt elkezdődött, de csak 1918-ra lett kész. A munkálatokban orosz és olasz hadifoglyok is részt vettek.
Töröcskét 1973-ban csatolták Kaposvárhoz, önálló részönkormányzattal rendelkező, szépen fejlődő településrész, amit egy nagyon szép löszformákat mutató mélyútban (horhosban) érünk el. A városrészben világháborús emlékmű, 19. század végi harangláb és számos régi kőkereszt található. A városrész főutcájának (Fenyves u.) déli végéből indul a Fekete Harkály tanösvény, a mintegy 4 km-es útvonal bejárása során a Zselic élővilága és erdőgazdasága ismerhető meg.
A Töröcskei-parkerdőt 1981-ben hozták létre egy régi fás legelő felhasználásával. Több száz öreg kocsányos és csertölgy, bükk és vadkörtefa elszórt ligete alkotja a területet. Az elszórtan elhelyezkedő nagyméretű fák közötti szabad, korábban legeltetett területeket a természet lassan visszahódítja. A szukcesszió során bokros, cserjés és a korábbi lombkoronaszint újulataiból álló fiatalos erdő alakult ki. A parkerdő mellett duzzasztották fel a Töröcskei-tavat, ami Kaposvár egyik legkedveltebb horgászvize. A tó keleti partján a Vackor tanya ifjúsági szálláshely működik. A Természetbarát emlékművet Merendy József tervei alapján építették 1982-ben, a Somogy megyei természetbarát mozgalom megalapításának 70. évfordulóján. Itt gyűlnek össze a Töröcskei Emléktúrára a megye természetjárói minden év májusában.
A Kaposvár déli peremén fekvő 44 hektáros Gyertyános-völgy még igazi zselici hangulatú, vízmosásokkal bőven ellátott, dimbes-dombos, horhosokkal szabdalt parkerdő. Faállományára jellemző az érdekes, szemet megkapó, fantáziát megmozgató fiatal gyertyán sarjerdő. Szűk fő völgyében apró tavacskát duzzasztottak fel. A partján épült Gyöngyvirág turistaházat és az egyéb turistalétesítményeket 1973-ban avatták fel. A Négy testvér-forrás kiépítése 1971-ben fejeződött be. Ez tulajdonképpen egy jóvízű forrás négy helyen történő kivezetését jelenti.
