1.

Az utolsó napon 46 túrázó indult el Szálka központjából a Szekszárdig tartó szakasz leküzdésére. Fényképezkedtünk a szarvassal, majd irány Szekszárd, a 16 napos vándorlás célpontja. A Bükkös erdőig a csapat nagyon együtt haladt, új túratársakkal is ismerkedtünk közben. Féltávtól azonban Szekszárd felé haladva egyre inkább szétrázódott a társaság. A Kálvária dombon azonban mindenkit összevártunk. Itt történt meg az utolsó bélyegző elhelyezése is, amely a Szekszárd nevet viseli. A füzeteket ezek után Fodor Péter nézte át, és igazolta le a teljesítéseket. Közben elindultunk a Vármegyeháza mellett levő borkúthoz, a záróünnepség színhelyére. Máté István képviselő Szekszárd város nevében köszöntött bennünket, ő is alkalomhoz illően, bakancsot húzott. Dományszky Zoltán a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség elnöke megköszönte mindenkinek a szervezést és a részvételt, ugyanígy Strasser Péter a Baranya Megyei Természetbarát Szövetség alelnöke is. A DDP-t 24 fő teljesítette a Vándorlás ideje alatt, azonban voltak akik már korábban megkezdték. 15 olyan túrázó volt, aki első naptól az utolsóig velünk tartottak. Matolcsi György az állandó söprű az ünnepség keretében Szűcs Józseftől és Gida Tibortól egy igazi aranyseprűt kapott, amit ezentúl a hátizsákján hordhat. Az ünnepséget a borkútból való borfogyasztás, koccintás követte, majd állófogadás zárta, ahol szendvics, pogácsa, üdítő, bor, és torta is került az asztalra.

Néhány adat a túráról:
350 km-t mentünk a kitérőkkel együtt,
77 órát gyalogoltunk, 107 órát voltunk úton,
4650 m szintemelkedést küzdöttünk le,
3,3 km/h-s átlagsebességgel haladtunk a túra egésze során, amibe a pihenők is beleértendők, pihenők nélkül ez a szám 4,5 km/h-t jelent
A Vándorlás során több mint 80 ember tartott velünk legalább egy napig.
Általában 25-30 fős létszámmal gyalogoltunk, de utolsó nap 46 indultunk útnak.

A megfelelő négyzetre kattintva megjelenik az aznapi képek albuma ill. az aznapi útvonal track-je!

A képeket: Nagy Balázs fényképezte

Mecseknádasdon még szívesen maradtunk volna, de a túraterv szerint tovább kellett haladnunk, hogy elérjük célunkat. A településen kezdődtek a falunapi programok, amiből csak a tűzoltók felvonulását élvezhettük egy kicsit. A Várhegyről még visszatekintettünk a Mecsek felé, majd indultunk Ófalu irányába.
Először aszfalton, majd szőlők között, végül erdőben róhattuk a kilométereket. Ófaluba a bélyegzőhelyre mentünk felfrissülni, illetve itt ebédeltünk is. Alig fejeztük be a pihenést, indultunk volna tovább, közben megérkeztek a gyöngyösi túrázók, akik Szekszárdról indultak előző nap, és szintén a DDP-t járják. Kölcsönös bemutatkozás után örültünk egy kicsit egymásnak, információt cseréltünk, majd mi indultunk tovább, ők meg váltottak minket a pihenőhelyen. Eszterpusztán megkerestük a DDP mellett levő geoládát, ami érdekes módon van elrejtve a hajdani templom megmaradt falában. A Rák patak völgyében haladtunk Zsibrikig, ahol már halastavakban folytatódik a völgy. Zsibriktől aszfaltút vezet egészen Szálkáig, ezen halad a túra útvonala is. Mőcsényben éppen nem volt vonatközlekedés, így néhányan bélyegzés után az alagúton keresztül sétáltak végig Szálka irányába. Szálkán három különböző szálláshelyen sikerült elhelyezkedni, de mind egymás közelében volt. Vacsora után a társaság egy DDP-s tortával, és nehány üveg borral lepte meg a főszervezőt, Balázs Lászlót, mivel ma volt a szülinapja. A tortát gyorsan elfogyasztottuk, majd egy helyi idegenvezető segítségével megnéztük a központi épületekben található kiállításokat, ahol mindenki talált számára érdekes dolgokat. A napot borozgatással, beszélgetésekkel zártuk le.