11. napon kedden reggel Hetvehelyről indultunk vonattal. Bükkösdön a vasútállomáson találkoztunk aznapi túravezetőnkkel, Tóth Klárával. Bélyegzést követően Indulás ki a faluból. Közben egy lovastanya mellett haladtunk el. Errefelé népszerű a lovaglás, utak is ki vannak jelölve a lovasok számára. Hamarosan elhagytuk a Zselic lankáit, a talaj is jelezte, hogy már a Mecsek felé közeledünk, mert előjött a vörös homokkő. Az emelkedők is egyre meredekebbek és hosszabbak lettek.
Néha-néha gyönyörű kilátást élvezhettünk minden irányban. Petőczpuszta előtt meglepetés vendég csatlakozott hozzánk, Baumann József túravezető személyében, aki következő kilométereken átvette az irányítást, mivel ezt a területet ő ismeri a legjobban a megyében. Nagyon sokat mesélt a korábbi bányaművelésről, mivel korábban ő is itt dolgozott. A Magyarok kunyhójáig kísért bennünket, közben megmutatta melyek azok a látnivalók, kápolna, forrás, emlékhely, amelyeket ő hozott létre, illetve gondoz.
Égrevölgybe leérve felmentünk még a volt szentkúti erdészházhoz, mivel itt van a bélyegzőhely. Innen Teca mama kisvendéglőjébe mentünk vacsorázni, majd lebuszoztunk a szallásunkra az egyik egyetemi kollégiumba.
12. napra (aug. 17) virradóan eső fogadott minket, de aztán látszólag kitisztult az ég. Felbuszoztunk a szentkúti fordulóig, ahol a szokásos csoportképet már esővédő felszerelésben készítettük el, mivel szemerkélő eső volt. Aztán eleredt az eső, és csak esett és esett. Nagy Balázs túravezető erőltetett tempót diktált, hátha megússzuk a nagyobb elázást. Szentkúton és a Remete-réten azonban meg-megálltunk, majd a Mandulás játszótéren meglepetés fogadott Bennünket. Pécsi túratársaink süteménnyel, pogácsával, dinnyével vártak. Sokáig nem időzhettünk, mert vizes ruhában nem szívesen álldogál az ember. Az Állatkert mellett, a sípályákat keresztezve haladtunk tovább, és szinte meg se álltunk Sikondáig. A Mély-völgyben komoly vízfolyások fogadtak, néha nehéz volt a továbbhaladás. A Cifra malomnál se álltunk meg hosszasan pihenni, mert már közel volt az aznapi végcél.
Az utolsó másfél kilométeren egyik társunkat baleset érte, kifordult a bokája. A mentősök segítségével azonban sikerült az erdő közepéről kihoznunk egy tisztásra, ahonnan a mentőhelikopter már el tudta szállítani. Azóta már megműtötték és a gyógyulás útjára lépett. Gyors gyógyulást kívánunk neki! Sikondán a társaság egy része felkereste még a fürdőt is, közben megérkeztek a komlói Hétdomb Természetbarát Egyesület tagjai, akik forró teával, forralt borral, süteménnyel adták vissza a jó hangulatot az esős nap után.
